Egy magas rangú CIA-ügynök (Mark Wahlberg) azon van, hogy biztonságban kimenekítsen az országból egy rendőrt, aki fontos információk birtokában van. A reptérig kell eljutniuk, azonban a dolgukat nem könnyíti meg, hogy közben mások a rejtélyes, túl sokat tudó zsaru halálát akarják. A csapat előtt 22 mérföldnyi út áll.
Az előzetese alapján korrekt kis egyszer nézős akciómozinak nézett ki a 22 mérföld. Peter Berg rendező immáron negyedszerre dolgozott együtt Wahlberggel, s eddig csak és kizárólag remekül sikerült filmeket készítettek együtt: A túlélő, A mélytengeri pokol, illetve A hazafiak napja is kifejezetten ajánlott néznivaló szerintem, elég jól sikerült alkotásokról van szó. Éppen ezért is nem értem, hogy tudtak most összehozni egy ennyire semmilyen, unalmas, bosszantóan gyenge filmet.
Komolyan mondom, ez tényleg nem fér a fejembe. Úgy van elkészítve az egész, mintha egy elsőfilmes direktor szárnypróbálgató munkája akarna lenni, mert hát nem nagyon működik a dolog. Maga a történet az még éppen hogy szódával elmegy kategória: az akciófilmekben amúgy sem a jól megírt storyt keresi az egyszeri néző. Elég, ha egy vázat ad, amire fel lehet építeni a látványos akciójeleneteket.
Hogy legalább látványos-e a 22 mérföld? Nos, egészen az- lenne, ha ebből mondjuk a néző is láthatna valamit. Azonban az akciószekvenciák olyan szinten szét vannak vágva, hogy majdnem a szemem kijött, mire vége lett a filmnek. Nekem nagyon nem jött be ez, hogy állandóan vágás van: ahelyett, hogy az alkotásnak adott volna némi dinamikát, inkább még az egyébként korrektül levezényelt akciókat is szinte élvezhetetlenné tette.
Olvastam olyanokat, hogy a hazánkba jó két hónap késéssel megérkező filmet már eredetileg is házimozis terjesztésre szánták, s végül csak Marky Mark jól csengő neve miatt láthatjuk mégis a mozik vásznain. Más kérdés, hogy oda nem túlságosan való. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy a 22 mérföld tipikusan egy olyan munka, amilyeneket a Netflix szokott megvenni az utolsó pillanatban, mielőtt az eredeti forgalmazója törölné a bemutatóját.
Persze alap, hogy a film az jó véres, van benne paradicsomlé, meg keménykedés. Gondolták, elég lesz az a parasztnak, hogy virítsa a mozijegy árát. Meg amúgy is, szinte minden felrobbanik itt alig 90 perc leforgása alatt. Hát kell ennél több? Nyugalom, költői kérdés volt…
A karakterek sem túlzottak lettek szimpatikusak. A főszereplő például egy idegbeteg, aki állandóan üvöltözik, semmi nem jó neki, meg elég csak ránézni, s látszik rajta a labilis idegállapot. A mellékkarakterek meg olyan unalmasak, szürkék, hogy rájuk ennél az egy mondatnál többet nem írnék. A gond az, hogy folytatásokat is terveznek a 22 mérföldhöz: valami hasonlót akarnak létrehozni, mint a Bruce Willis nevével fémjelzett Die Hard-filmek. Ez az alkotás viszont maximum a Die Hard utolsó részéhez ér fel, s ezt még csak véletlenül sem dicséretnek szántam.
Mark Wahlberget kedvelem egyébként, jó színész ő, s alakításával most sincs baj. Csak a helyzet az, hogy ha a karakterét a forgatókönyvírók nem alkották meg jobban, akkor ő sem tud csodát tenni, hiába akarna. Lauren Cohan és John Malkovich játéka viszont sajnos egyaránt felejthető lett.
Összegezve, sajnos nagyon is csalódnom kellett a 22 mérföldben. Az akció még működne is, ha a kész film nem volna szó szerint szénné vágva. Az egész egy kapkodás, rohangálás A pontból B-be, de minden stílus nélkül, a minimálisnál is kevesebb élvezhetőségi faktorral. Mark Wahlberg derekasan próbálkozik, de ezt a katasztrófát ő sem tudja megmenteni. Még mindig alig akarom elhinni, hogy ezt a filmet a Mélytengeri pokol rendezője követte el. Nagy csalódás a 22 mérföld, a szánalmas vágás miatt pedig a végére már a fejem is megfájdult.
Nem akarsz lemaradni semmiről? Nyomj egy kedvelést!
Általánosságban
A Kritikairoda még 2016 februárjában indult, eredeti neve azonban még nem ez volt, hanem Critics Office néven találhattak rá a látogatók. Célom a honlap elindításával az volt, hogy én is kivegyem egy kicsit a részemet a filmek világából.
Mozis premier kirtikák várhatóak minden héten, ahogy csak időm engedi hogy eljussak a moziba. Értelemszerűen minden moziban futó filmet nem tudok hozni, de ami érdekesebb, azt semmiképpen sem fogom kihagyni.
Természetesen időnként a régebbi, vagy klasszikus filmek sem maradnak ki a tartalomból, sőt különböző toplisták is várhatóak majd.
A honlap 2017 márciusában blogos szerkezetre váltott az egyszerűbb és átláthatóbb működés miatt. Az ezen időpont előtti írások is elérhetőek, a Régi kritikák/tesztek menüpontra kattintva.
AJÁNLOM AZ OLDALT
