A Tully remek kritikákat kapott év elején a Sundance filmfesztiválon. A legtöbb véleményem egyértelműen megegyezett azt illetően, hogy Charlize Theron élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a filmben. Ennek megfelelően tehát nagyon vártam ezt az alkotást, s csalódásom annál nagyobb volt a hazai forgalmazást illetően, hisz sajnos itthon nem láthattuk moziban a filmet. Még egy kisebb forgalmazó sem merte megvenni, ami miatt, bevallom, roppant csalódott voltam.
Végül a házimozis verzió futott be, a DVD formátum már kapható is egy pár napja, a Blu-ray kiadást pedig erre a hétre ígérik. Sajnos hazánkban a Tully a meglehetősen semmitmondó Pszichoanyu címet kapta. Bátorkodnék arra, hogy inkább az eredeti címet használom az írásomban, hisz a hazai sajnos botrányos lett. Nem csak, hogy nincs köze a film üzenetéhez, de mellé ráadásul egy olcsó horror/thriller látszatát kelti. Pedig a Tully egy remekbe szabott dramedy igazából.
A történet betekintést enged a kétgyerekes családanya, Marlo (Charlize Theron) életébe. Férjével (Ron Livingston) azon vannak, hogy minél jobb szülők legyenek, s jó gyerekéveket biztosítsanak két csemetéjüknek, valamint a harmadiknak is, aki hamarosan fog megszületni. Ez azonban nem annyira könnyű dolog, Marlo pedig egyre inkább az idegösszeomlás szélére kezd kerülni. Minden megváltozik azonban, mikor feltűnik a színen Tully (Mackenzie Davis), a dajka, aki segíteni akar a szülőknek. Vajon mi fog kisülni ebből a helyzetből?
Fontos leszögezni, hogy amint fentebb már írtam, a Tully egy igazán remekbe szabott kis dramedy alkotás. S ez a műfaji kettősség remekül áll neki. Bemutatja a család életét, s egyúttal azt is, hogy a Charlize Theron által játszott Marlo élete sokszor piszok nehéz tud lenni a kölykökkel, ugyanakkor az is biztos, hogy büszke rájuk, örömmel teszi ezt. Még akkor is, ha alig pár perccel előtte már majdnem az őrület szélére került. A viccesebb részek inkább finoman lettek viccesek, tehát trágárságra ne tessék számítani, mert azzal a film egyértelműen nem akar élni, természetesen szerencsére.
A rendező, Jason Reitman neve nem ismeretlen a szakmában, hozzá fűződik többek közt a Nyárutó, Az egek ura, vagy éppen a Pszichoszingli is. (Amiben egyébként szintén Charlize Theron a főszereplő, viszont a két filmnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Akkor meg vajon miért lett a magyar cím ilyen suta és kétértelmű? Tán fizetnek valakit azért, hogy rosszabbnál rosszabb címeket találjon ki?)
De visszatérve a dolgokra, a rendezés most is példaértékű, ahogy azt már a direktortól megszokhattuk. A mű hangulata is érdekes, néhol szomorkás, máshol vidámabb, tehát valóban nagyon életszagú és érdekes.
Charlize Theron talán másodjára is az Oscarra hajt? Szerintem az sem kizárt, hogy versenyben lesz eme nagy elismerésért. Habár nem ő a címszereplő, de mégis az ő karaktere a legfontosabb itt. Szinte mindenki a háttérbe szorul, akkorát alakított.
Pedig aztán nem mondhatni, hogy a többi színész rossz lenne, mert nem azok. A színésznő jócskán hízott is a szerep kedvéért, valamint látszik, hogy a szívet-lelkét beleadta a dologba. Szerintem karrierjének egyik legjobb alakítását láthatjuk itt.
Összegezve, szerintem a Tully igencsak jó film lett. Vannak apróbb hiányosságok, egy kicsit kevésnek érződik a 90 perc játékidő, apróbb sablonok előfordulnak azért. Azonban ennek ellenére is határozottan remek filmről beszélhetünk. Charlize Theron valami zseniális volt, s a történet is tetszett, hisz nagyon életszagú, közben pedig egyszerre szomorú és vidám. A magyar filmforgalmazók már megint egy jó lehetőséget szalajtottak el sajnos. Pedig ha van film, amelyik megérdemelné a figyelmet, akkor a Tully mindenképpen.
Nem akarsz lemaradni semmiről? Nyomj egy kedvelést!
Általánosságban
A Kritikairoda még 2016 februárjában indult, eredeti neve azonban még nem ez volt, hanem Critics Office néven találhattak rá a látogatók. Célom a honlap elindításával az volt, hogy én is kivegyem egy kicsit a részemet a filmek világából.
Mozis premier kirtikák várhatóak minden héten, ahogy csak időm engedi hogy eljussak a moziba. Értelemszerűen minden moziban futó filmet nem tudok hozni, de ami érdekesebb, azt semmiképpen sem fogom kihagyni.
Természetesen időnként a régebbi, vagy klasszikus filmek sem maradnak ki a tartalomból, sőt különböző toplisták is várhatóak majd.
A honlap 2017 márciusában blogos szerkezetre váltott az egyszerűbb és átláthatóbb működés miatt. Az ezen időpont előtti írások is elérhetőek, a Régi kritikák/tesztek menüpontra kattintva.
AJÁNLOM AZ OLDALT
