Na, ki emlékszik még Duncan Jones 2009-es rendezésére, a Hold című filmre? Aki már elfelejtette, hogy mi is történt pontosan benne, vagy még nem látta, mindenképpen nézze meg, mert megéri. A rendező azonban mindig is akart egy folytatást a Holdhoz, vagy legalábbis egy olyan filmet, ami egy azonos univerzumban játszódik azzal. A Mute címre keresztelt produkció nagyon sokáig nem akart megvalósulni, a legtöbben nem láttak benne fantáziát, vagy ki tudja.

A lényeg azonban az, hogy egészen mostanáig kellett arra várni, hogy a film elérhető legyen. Természetesen most is a Netflix volt a nagy megmentő, akik vállalták, hogy majd forgalmazzák a filmet. Azóta már tudjuk, hogy az amerikai kritikusok egyáltalán nem ájultak el a végeredménytől, abban pedig mindenki egyetértett, hogy a minősége a közelébe sincs a Holdénak.

Berlinben járunk, 2058-ban. Természetesen a város sem úgy néz ki, mint napjainkban. A történet főszereplője egy olyan férfi (Alexander Skarsgard) aki egy gyerekkori baleset miatt nem tud beszélni, s csak jelekkel vagy írásban kommunikál. Egy nap azonban eltűnik a barátnője, ő pedig a keresésére indul. Minden áron vissza akarja szerezni élete értelmét…

A rendező, Duncan Jones a premier előtt úgy reklámozta a filmet, hogy a „sci-fi Casablanca”. Nos, szerintem a végeredmény közel sem lett olyan vállalhatatlan, mint amit a külföldi szakértők mondanak, ugyanakkor az is tény, hogy a legendás Casablanca lett volna az egyik utolsó dolog, ami ezen fim kapcsán az eszembe jut. Nem is értem, honnan a fenéből vette Jones ezt a párhuzamot, mert aztán a kettőnek még történetében sincs sok köze egymáshoz. Gyakorlatilag semmiben. De ha ezen, valamint a túlzó negatív írásokon túltesszük magunkat, akkor rájöhetünk, hogy a Mute közel sem egy rossz film. De nem is jó, inkább az érdekes szót érdemes használni az esetében.

A látvány az viszont tényleg telitalálat lett. Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy melyik film adta a fő ihletforrást: gyakorlatilag olyan egy az egyben a külcsín, mint egy Szárnyas fejvadász filmben. Ez azonban nekem nem hogy nem negatívum, de egyenesen az egyik legnagyobb pozitívum. Imádom egyébként a cyberpunk filmeket, talán ezért is.

A másik dolog, hogy a hangulat sem lett rossz, érdekes a jövő Berlinje. Ugyanakkor azért sajnos akadnak negatívumok is. Például, a film két szálon fut. Ez még nem lenne baj, de a két szál gyakran összezavarja a másikat, a rendező ezeket a végén pedig elég sután tudta csak összekapcsolni. A másik, hogy a film abszolút nem eredeti, még csak egy pillanatig sem. A meglévő elemeket viszont korrektül használja fel.

A főszereplő Aleksander Sarsgard (Tarzan legendája) viszont egyáltalán nem alakított rosszul. Sőt, még nehezebb dolga is volt, hisz nem beszélhetett, mert a karaktere képtelen rá. Így azért tényleg nehezebb lehet valakit eljátszani, ő azonban nem vette rosszul az akadályokat. Feltűnik még Paul Rudd (A Hangya) is.

Összegezve, a Mute közel sem tekinthető rossz filmnek, de azért tény, hogy klasszikus sem lesz belőle soha. Egy korrekt, látványos és érdekes sci-fi, de azért egy Casablancának még a cipőfűzőjét sem igazán kötheti be. Azonban akkor megérhet egy próbát a dolog, ha valaki hozzám hasonlóan nagyon kedveli a cyberpunk stílust. Csak fel kell rá készülni, hogy ezúttal nem mesterművel van dolgunk. Mert lehet, hogy a Mute stílusában megidézi a Szárnyas fejvadász filmeket, de minőségében sajnos nem annyira.

Értékelés:65%

Kövesd az oldalt a Facebookon is!