Vannak azok az alkotások, melyek már többek, mint egyszerű filmek. Mert a belőlük levonható tanulságnak, a magas szórakoztatási faktornak, az elsőrangú minőségnek, vagy egyéb fontos értékeknek köszönhetően meghatároznak egy generációt is akár. Nos, a Floridai álom című darabot valószínűleg nem fogja mindenki egyformán értékelni, garantáltan sokan lesznek, akik a gyomra majd nem veszi be.

Pedig ez a film maga a megismételhetetlen csoda, ilyen alkotás tényleg 10 évente ha egyszer elkészül. Basszus, még most is erősen a látottak hatása alatt vagyok. De egy ennyire zseniális film esetében ez nem is csoda.

A történet helyszíne Florida, s gyakorlatilag végig egy, az ottani Disneyland közelében található motelek körül zajlik a cselekmény. Az egyik ilyen motelban él a 6 éves Moone (Brooklyn Prince) az anyjával (Bria Vinaite). Még javában tombol a nyár, a kislány pedig jobb híján a környéken tölti az idejét barátaival. Egy turistaparadicsom határán, ahol (hiába van egy köpésnyire az "amerikai álom") maga a nyomor is erősen jelen van. Két különböző világ egymás mellett…

Most nem az egész filmet átfogó cselekményről lehet beszélni, hanem apróbb események, momentumok alkotnak majd egy nagy egészet a végére. Hogy miért is olyan hatalmas dolog ez a film? Hát azért, mert egy gyermek szemszögéből mutatja be a mai világot. Gyermeki naivitás vegyül a szomorú mindennapokkal. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor egy kislány ezen a helyen is boldog lehet.

A Floridai álom elképesztően fajsúlyos témát közvetít a néző felé, főleg úgy, hogy azért mégiscsak egy nagyon fiatal kislány a főszereplő. A felnőttek komoly és komor világa pedig keveredik azzal, amit ezekből a kicsik is észrevesznek. Mestermű ez az elsőtől az utolsó pillanatig. Egy olyan komoly élmény, melyet garantáltan nem fog mindenki értékelni, de aki igen, az sokáig nem fogja feledni a látottakat.

Főleg értem ezt a befejezésre: a Floridai álom alapvetően nagy részben nem egy sírós film, azonban abban is biztos vagyok, hogy mire feltűnik a stáblista, a legtöbb szem nem marad majd szárazon. Elképesztően intenzív, erőteljes a vége, ami már egyértelműen azt mutatja meg, hogy milyen is a csúnya, ronda valóság. Mindezt egy kislány szemszögéből.

Ezért olyan keserű élmény, de mégis benne van az élet, a remény, a boldogság: van úgy, hogy ez a film sok apró, aranyos pillanatának köszönhetően felemel, a befejezés viszont nagyon keserű. A képi világ pedig valami elképesztő, nem sok ilyet láttam eddig. A látottak az elsőtől az utolsó pillanatig biztos kézzel vannak megrendezve: köszönhetjük ezt annak a Sean Bakernak, ki előző filmjét (Tangerine) teljes egészében egy iPhone 5S-sel rögzítette. Ez a nem semmi.

A színészi játék is elsőrangú. A motel gondnokát Willem Dafoe kelti életre. Komolyan mondom, elképesztő ez a színész. Ha csak annyit látunk, ahogy csöndben cigarettázik a sötétben, annak is elképesztő a kisugárzása. Ebben a filmben nyújtja az eddigi egyik, ha nem A legjobb alakítását. A kislányt pedig Brooklyn Prince játssza. Őszintén mondom, fantasztikusan: sok felnőtt színészt lesöpörne a vászonról, olyan remek volt. El nem tudom hinni, hogy tudott ennyi idősen ilyen remekül játszani.

Összegezve, már most biztos vagyok abban, hogy a Floridai álom az év egyik legjobb filmje lesz. Még akár az elsőség is összejöhet neki, olyan fantasztikus. Feledhetetlen, igazi moziélmény. Olyan, ami 10 vagy 20 évente csak egyszer történik meg. A keserű mindennapok ábrázolása egy ártatlan, de nagyon szerethető kislány főszereplésével: garantálom, hogy ilyen filmet még senki nem látott előtte. Hibátlan, megismételhetetlen mozgókép. Egy igazi, nagybetűs filmélmény.

Értékelés:100%

Kövesd az oldalt a Facebookon is!