Az Insidious franchise első része egy hidegrázós és remek horror, mely az alacsonyabb korhatár ellenére is képes volt arra, hogy majd besz@rassa a gyengébb idegzetűeket. A második részt már annyira nem értékelte a kritika, szerintem azonban még az is nagyon korrekt lett. Ellenben a harmadik résszel erősen ereszteni kezdett az Insidious, sajnos jócskán lecsökkent addigra a színvonal.
Most a negyedik részen volt a sor, az út pedig kétfelé végződhetett volna: vagy helyreállítják a már szebb napokat is látott franchise hírét, vagy pedig az Insidios jó híre (számomra legalábbis) végleg a kukában végzi. Majd mindjárt megmondom, szerintem mi is a harci helyzet.
A történet egyfajta előzményként is felfogható. A középpontban ezúttal is Elisa Rainier (Lin Shaye) körül bonyolódik. Ismét a segítségét kérik a szellemvilág elleni harcban. Ő pedig azonnal elindul, hogy segítsen: a múlt azonban abba a (szellemjárta) házba hívja vissza, ahol a gyerekkorát töltötte…
Nem érdemes túlbonyolítani a dolgokat, mert nincs értelme: a történet itt gyenge, sajnos már-már a botrányosan rossz első Annabelle filmet juttatta eszembe. Pedig higgye el nekem mindenki, hogy azt a nevetséges filmet én már feledni akarom. Tehát az a helyzet, hogy a story lett a film egyik leginkább gyenge része: éppen hogy csak van, de azon se lepődnék meg, ha valaki a vetítés vége után fél órával már elfelejtené a látottakat.
Igazából én továbbra is tartom azt, hogy az egész Insidious hercehurcának addig volt értelme, míg ott volt Patrick Wilson, valamint a rendezői székben James Wan. Ami pedig az első két epizódot jelenti, azóta az egész dolog csak mélyrepülésben van. Az ijesztegetés olyan kevés, s annyira nem tartalmaz semmi eredetiséget, hogy egy kis idő eltelével nem tudtam mást tenni, mint legyinteni egyet dühösen.
Pedig emlékszem, hogy az első rész nézése közben majd a sz@r kifagyott belőlem, itt már az egészek semmi ilyen hatása nem volt sajnos. Persze azért azt is hozzátenném, hogy közel sem nézhetetlen a dolog, csak éppen az elvárásokat érdemes alacsonyra helyezni.
Például az új szörnyeteg, ez a „kulcsos démon” egészen eredeti lett, csak az a kár, hogy még véletlenül sem ijesztő. Lin Shaye játéka az, ami még csak-csak megmenteni a legnagyobb gödörből a filmet, de ennyi.
Több pozitívumot sajnos nem is igazán tudok. A másik világban (túloldalon) játszódó jelenetek lettek még egész ötletesek, de azt a zsigeri rettegést sehogy sem tudták elérni, amit az első (esetleg a második) rész nézése közben éreztem. Kár érte.
Összegezve, remélhetőleg a film címében lévő „utolsó” szócska tényleg azt jelenti, hogy ezzel vége ennek az egésznek. Az Insidious egész egyértelműen megérdemli a pihenést, hisz olyan szinten kifáradt, hogy az utolsó két része gyakorlatilag egyaránt gyenge lett. A nézhetetlen horrorfilm fogalma azonban még bőven nem itt kezdődik, de azért nem árthat vigyázni ezzel a darabbal. A mozijegy árát egész biztosan nem éri meg. Amilyen nagy meglepetés volt nekem az első epizód, olyannyira csalódást okozott a negyedik. Itt az ideje, hogy szépen hagyják békében nyugodni ezt a franchiset, mert már nagyon megérdemelné. De hát könyörgöm, mit is vártam az Ördögűzés: Deborha Logan története című förtelem rendezőjétől?
Nem akarsz lemaradni semmiről? Nyomj egy kedvelést!
Általánosságban
A Kritikairoda még 2016 februárjában indult, eredeti neve azonban még nem ez volt, hanem Critics Office néven találhattak rá a látogatók. Célom a honlap elindításával az volt, hogy én is kivegyem egy kicsit a részemet a filmek világából.
Mozis premier kirtikák várhatóak minden héten, ahogy csak időm engedi hogy eljussak a moziba. Értelemszerűen minden moziban futó filmet nem tudok hozni, de ami érdekesebb, azt semmiképpen sem fogom kihagyni.
Természetesen időnként a régebbi, vagy klasszikus filmek sem maradnak ki a tartalomból, sőt különböző toplisták is várhatóak majd.
A honlap 2017 márciusában blogos szerkezetre váltott az egyszerűbb és átláthatóbb működés miatt. Az ezen időpont előtti írások is elérhetőek, a Régi kritikák/tesztek menüpontra kattintva.
AJÁNLOM AZ OLDALT
