A tavalyi Canness-i filmfesztiválon a kritikusok alaposan a fölbe döngölték az egyébként jobbjára színészkedő Sean Penn legújabb rendezését. A darab elképesztően negatív kritikákat kapott, gyakorlatilag egyfajta gyűlölethullámról volt már szó, ahol a filmet szinte senki sem kímélte.

Ennek tudatában pedig az nem is csoda, hogy így még szó sem esett a magyar mozis premierről, sőt a legtöbb országban csak idén mutatták be, Amerikában is csak egy kisebb körű vetítéseket tartalmazó lehetőséget kapott idén nyáron. De tényleg ilyen vészes a helyzet?

A történet ismertetése után erre is választ adok. Aminek középpontjában egy nő, Wren (Charlize Theron) és egy férfi (Javier Bardem) állnak. A dolog lényege az, hogy ők mindketten Afrikában vannak, ahol egy forradalom tört ki, ami nem kíméli az emberéleteket sem. Megpróbálnak segíteni a sebesülteknek, s közben egymásba szeretnek. Azonban a vérengzés senkit sem kímél…

Érdekesen hangzik? Nos, erre gyakorlatilag mindenki más választ adhatna, én azonban arra szavazok, hogy tulajdonképpen nagyon is. Nem is értettem először, hogy egy ilyen történet hogy nem tetszik ennyire senkinek, mert a film tényleg csak hideget kapott. (pl. IMDb 4,5).

Bevallom, hogy a film végén, mikor felgördült a stáblista, elég furcsán éreztem magam. Nem azért, mert olyan rossz darabot láttám volna, hanem azért, mert nem értettem, hogy egy közel sem hibátlan, de érdekes film miért kapott ennyi szitokszót.

De tényleg, vajon miért? Nos, talán azért mert a megvalósítás eléggé művészfilmes jelleget kapott, amit értelemszerűen nem tud mindenkinek a gyomra bevenni. Pedig szerintem a látottak nem csak érdekesek, de egyben értékesek is. A darabnak megvan a maga mondanivalója, tanulsága, története jól van összerakva, rendezése pedig profi kezekről ad tanúbizonyságot.

 Én sem akarom azt mondani, hogy makulátlan, mert nem az, de jóval korrektebb annál, aminek beállították. Persze azért én nem feltétlenül húztam volna a dolgokat 130 percig. Persze így kerek egész a dolog, de nem feltétlenül kíván meg egy ilyen kolosszális játékidőt. A közepe felé így az addig majd tökéletes ív megtörik, de ez nem jelenti azt, hogy onnantól kifejezetten rosszabb lenne, csupán csak egy kis apróbb színvonalbéli esés a dolog lényege.

A történet nekem alapvetően tetszett. A vége meg főleg, mert ekkor éri el a film csúcspontot, a drámai lezárással. Legalábbis szerintem mindenképpen. Sokaknak az volt a baja, hogy Az utolsó próba egyszerre akar romantikus mozi és háborús dráma is lenni. Ez részben igaz, de mi ebben a probléma? Első hallásra valóban nem túlzottan egyezik a két műfaj, de Sean Penn rámcáfolt és szépen hozta egybe a szálakat, egy nagy egésszé.

A főszereplők nagyon jól játszottak. Charlize Theron kifejezetten jó volt, de ez természetesen Javier Bardemről is elmondható. Ők mindent megtettek amit a szerep megkívánt, s jól vették az akadályokat. Mondjuk a vérből, kegyetlenségből így sem spóroltak a készítők, így azt mondom, hogy ez minimum egy 16-os kört megkíván. Megrázó tud lenni.

Összegezve, Az utolsó próba nem hibamentes, túl hosszú és a közepe felé kicsit veszít addigi varázsából, de azért egész jó, nekem tetszett. Néha azért gondolkodni is kéne, mielőtt a tömeg egyöntetően lehúz egy amúgy korrektül összerakott filmet. A színészek is jók voltak szerintem. A filmet mindenkinek nem tudom ajánlani, de ha valakit érdekel egy romantikus darab és egy háborús dráma szerelemgyereke, az rosszul nem járhat vele. Az utóbbi évek egyik legalulértékeltebb filmje.

Pozitívumok:

-remek színészek

-érdekes téma, történet

-megrázó és megható

Negatívumok:

-sok a 130 perc

-középtájt kicsit megtörik

Ha tetszett a kritika, kövesd az oldalt a Facebookon is!