A filmet eredetileg több mint egy évvel ezelőtt akarták bemutatni, de a tesztvetítések alkalmával nem kapott dícsérő szavakat, mondhatni hogy igazán senki nem volt vele elégedett. Ezért aztán addig-addig csúsztatták a bemutatót, hogy az USA-ban is csak augusztusban került  rá sor, hazánkban pedig csütörtök óta lehet jegyet váltani rá.

Sajnos általában a sorozatos csúsztatások nem ok nélkül történnek, s a gyanú beigazolódni látszik ebben az esetben is, ugyanis a Tulipánláz közel sem egy nézhetetlen film, de attól még egy kisebb csalódás lett. De hogy miért, azt mindjárt részletezem is.

1600-as évek, Amszterdam. A történet szerint adott egy érdekházasságban élő lány (Alicia Vikander), kinek férje (Christoph Waltz) megkér egy festőt (Dane DeHaan), hogy készítsen egy remek képet a feleségéről. Igen ám, de azok ketten hamar egymásba szeretnek, s azt tervezgetik, hogy együtt megszöknek, miután meggazdagodtak a tulipánbiznisznek köszönhetően.  Ez azonban nem olyan egyszerű feladat…

Ami azt illeti, az előzetes megnézése után még bizakodó voltam, mert elég korrekt kis kosztümös mozinak tűnt azon 2 perc alapján, ráadásul szinte minden percre jutott is egy nagyobb név. Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy a végeredmény csalódás lesz, de sajnos most éppen ez esett meg.

Persze azért nem akarom azt mondani, hogy a Tulipánláz egy vállalhatatlan valami lenne, mert azért nem ez a helyzet. Kezdjük is a pozitívumokkal. Maga a hangulat és a korrajz elég jól sikerült, remekül keltik életre az 1600-as évek Amszterdamját, ezen a téren tehát tényleg semmi ok nincs a panaszra. De sajnos az a helyzet, hogy ez még csak az egész váza, s nem ártott volna az egyébként pofás külcsínyt egy kis tartalommal is megtölteni.

Még mindig simán állítom, hogy ebből a témából egy zseniális filmet is ki lehetett volna hozni, ezért is nem értem, hogy miért nem éltek ezzel a lehetőséggel.

A történet ugyanis sablonos, kapkodó, önismétlő, talán még én magam sem írtam  volna rosszabbat. Egészen agyzsibbasztó némely pontjában, amit egyébként nagyon sajnálok, mert egy nagyon kellemes kis filmre számítottam, ami jószívűen ítélve is csak felemás lett.

Pedig színészek terén is nagy neveket hoztak össze. Mindjárt ott van Alicia Vikander, akit nem hagytak sajnos kibontakozni, pedig én személy szerint korunk egyik legtehetségesebb színésznőjének tartok. De ha valakinek alig van lehetősége bizonyítani, akkor ne csodálkozzunk hogy nem tudta megmenteni a filmet.

A párját Dane DeHaan játssza, akinek ugyan van tehetsége, de a legnagyobb problémája éppen az, hogy általában nem éppen mindig jól választ szerepeket. Valahogy Vikander és közte nem igazán volt meg az igazi összhang, pedig az alapvető lenne az ilyesfajta romantikus filmek esetében.

A film ugyan számtalan tehetséget felvonultat rajtuk kívül, de nagyon egyikük sem találja a helyét. Christoph Waltz elég súlytalan szerepet kapott, Cara Delevingne alig szerepel, Zach Galfianakis pedig még talán annyit sem. Az meg a másik, hogy ez a bő 90 perc gyakorlatilag alig volt valamire elég, az ilyen műfajú daraboknak kifejezetten jól áll a 2óra+ játékidő.

Összegezve, az év egyik leginkább felemás filmje lett a Tulipánláz. Ugyan nem vállalhatatlan, de nehezen hiszem azt el, hogy ne lehetett volna egy kis igyekezettel jobb ez. A korrajz és a hangulat rendben van, néha a színészek is megtalálják a hangjukat, csak a legnagyobb gond az, hogy minden jó jelenetre jut egy kínos is sajnos. A műfaj kedvelői tehetnek egy próbát ugyan a filmmel, de csodát nem itt kell várni. Egynek elmegy, de azért nem tagadom, többet vártam.

Pozitívumok:

-korrajz és hangulat

-érdekes alapötlet

-Vikander és DeHaan…

Negatívumok:

-… már ha érvényesülhetnének

-elkapkodott történet

-sokáig sehová sem tart

Értékelés:50%

Ha tetszett a kritika és szeretnél még hasonlókat, akkor nyomj alul egy kedvelést és kövesd az oldalt a Facebookon is!