Mel Gibsonnak tényleg összejött a visszatérés. A remek, ugyanakkor botrányairól is elhíresült színész úgy fest, hogy újra rátalált a leghelyesebb útra. Tavaly év végén érkezett meg Az utolsó emberig, mely egy nagyon stílusos és badass akciófilm volt, személy szerint az Elrabolva óta vágytam egy ilyen darabra. Hisz tudja mindenki: apuci szeme fényét, a drága kis/nagylányt elrabolják, mire az predator üzemmódba kapcsol. Szerintem jól sült el a visszatérés, melyet A fegyvertelen katona követett, ahol Gibson a rendezői feladatokat vállalta magára. Nos, azt az a Passió és az Apocalypto után már eléggé sejti a publikum, hogy a rendező úrat bizony nem hatja meg a brutalitás, de erről majd később.

A történetet valóban megtörtént események ihlették. A főszereplő egy Desmond Doss nevű fiatalember (Andrew Garfield). Javában dúl a háború, 1945-ben járunk, a helyszín Okinava. Doss azzal emelkedett ki társai közül, hogy nem volt hajlandó fegyvert fogni. Csak és kizárólag társai megmentését tartotta szem előtt, úgy hogy közben egy életet sem olt ki. Eleinte mindenki kigúnyolja és lenézi, később azonban megváltozik a helyzet.

Én kifejezetten szeretem az igaz történeten alapuló filmeket. A fegyvertelen katona azonban azok tömegéből is ki tud emelkedni. Persze apróbb hibák itt is vannak, azonban szerintem ez az a film, melyre már jónéhányan vártunk kb. a Ryan közlegény megmentése óta. Természetesen a két film között eltelt időben is voltak említésre méltó háborús filmek: ide sorolható az Amerikai mesterlövész, A túlélő, de szódával még a 13 óra: Bengázi titkos katonái is elment.

Azonban ez a film talán még a fentebb emlegetett darabokra is rálicitál. Nem azt mondom, hogy főleg az első kettő a listából nem szorongatja meg, de A fegyvertelen katona sikerrel vette az akadályokat. Gibson már az első percekben felkelti az érdeklődést azzal, hogy rögtön beránt a háború poklába. De csak azért, hogy pár perccel utána ennek vége is szakadjon. Majd utána bő egy óráig nem lesz háborús jelenet, ez azonban egyáltalán nem negatívum.

Szépen jól felépítik az eseményeket, minden logikusan követi egymást. Kellőképpen megismerhetjük a főszereplőt, annak jellemét valamint érzéseit, meg az életét, mielőtt a háborúba ment volna. Örülök neki, hogy nem több mint két óra tömény akciózás volt a film, hanem annál sokkal több és részletesebb. Mel Gibson láthatóan sok figyelmet fordított az apró részletekre, én ennek csak örülni tudok. Persze nem szeretheti mindenki a rendező stílusát, nekem azonban semmi bajom azzal, sőt.

Való igaz, ez a film erőszakos. Vagy mondhatom úgy is, hogy inkább csak realisztikus és eléggé hihető. A háború voltaképpen valóban nem lehetett egy cukormáz, ezért nem is értem a fanyalgókat. Alapvetően, ezzel tényleg nincs is semmi baj. Persze vannak jelenetek, ahol már talán tényleg túlzás a képernyőn látható részletesség, de talán ez legyen a legnagyobb baj. Mindenesetre, nagyon nem való mindenkinek ez a film. Bár aki látta Gibson korábbi rendezéseit, az erre jó eséllyel már felkészült. Annak kifejezetten örülök, hogy a háborút nem akarta jó dolognak bemutatni, mert valóban nem is az.

Érdekes, hogy az első előzetes még 12-es karikával ment, de a kész film viszont megkapta a magas 18-as besorolást. Talán elég lett volna az eggyel alacsonyabb, 16-os karika is, de ezt nem nekem kellett eldöntenem. Mindenesetre, a vérre és brutalitásra érzékeny személyek talán jobban járnak, hogyha kétszer is meggondolják a megtekintést.

De engem nem zavart, hogy a film nem akart finomkodni. Mert egyáltalán nem is az a feladata, hogy finomkodjon. Mondjuk ki, hogy annak itt egyszerűen nincs helye. Magának a filmnek viszont nagyon is megvan a helye a jobb darabok listájában. Hat Oscar-díjra is jelölték, ebből kettőt meg is kapott. Szerintem teljesen megérdemelt volt a siker, ugyanis A fegyvertelen katona valóban értékes üzenettel bír. Teljesen nyugodtan lehet mondani, hogy fontos filmről van szó.

Azonban a siker nem csak a tehetséges rendezőnek köszönhető, hanem legalább annyira a remek színészeknek is. Andrew Garfield (A Csodálatos Pókember 1-2) élete alakítását nyújtja, s mondom ezt mindenfajta túlzás nélkül. Elképesztően erős minden egyes jelenetében, egyáltalán nem csodálom, hogy jelölték is őt az Oscarra. Valószínűleg állnak még előtte szép évek és nagy alakítások. Teresa Palmer (Amikor kialszik a fény) is teljesen jól játszott, pont úgy ahogy Sam Worthington sem okozott csalódást. Vince Vaughn általában vígjátékokban teszi tiszteltét, itt azonban jól hozza a karakterét annak ellenére is, hogy ebben a műfajban eddig még nem próbált szerencsét.

A film egyébiránt nagyon fontos mondanivalóval és olyan üzenettel bír, ami időtálló. Örülök neki, hogy filmet kapott Desmond Doss lenyűgöző igaz története, mert kellett már ez a háborús műfajnak. Remélem, hogy lesznek még a jövőben ilyen remek és bátor darabok, mert szükség az tulajdonképpen nagyon is lenne rájuk.

Mert A fegyvertelen katona magával ragadó az elsőtől az utolsó percig, s mellette még a sablonok kifejezetten nagy részét is sikerrel el tudták kerülni. Ennek roppant mód örülök, jó volt egy kifejezetten remek filmet látni, ami emellett még nagyjából komolyan is tudja venni magát, s nem csinál abból hülyét, ami a témája.

Összegezve, A fegyvertelen katona egy nagyon jó háborús film. Néha talán már kicsit túl sokat is mutat meg annak poklából, de legalább tényleg realisztikus is marad az utolsó pillanatig. Örök mondandóval és értékkel bíró alkotás, nagyjából erre várt a publikum már Ryan közlegény óta. A háborús filmek műfajában kifejezetten lehet mérföldkőnek is nevezni. Hát igen, Mel Gibson visszatért rendezőként, s ezt nem is akárhogy, hanem eredetien teszi. Andrew Garfield pedig tényleg minden mellébeszélés nélkül, de élete alakítását nyújtja. A háborús műfaj minden igazi kedvelőjének alapdarab.

Pozitívumok:

-jó rendezés

-Andrew Garfield remekel

-fontos üzenete van

-kellően realisztikus végig

Negatívumok:

-van, hogy túlzásba esik kicsit

Értékelés:80%