Nagyon vártam a Netflix legújabb filmjét. Az előzetese nagyon is elnyerte a tetszésemet, hisz látszott rajta, hogy ebből nem egy újabb tucatmű lesz majd, hanem annál sokkal több és jobb is, remélhetőleg. Nos, a film már péntek óta elérhető a fent említett streamingszolgáltató kínálatában, szóval mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megnézze az alkotást.
A rendező pedig nem más, mint Gareth Evans volt, aki korábban már a Rajtaütés-filmekkel bizonyította, hogy egy tehetséges direktor. Így pedig új munkájától sem vártam kevesebbet természetesen. Szerencsére azonban egy piszok jó film lett az Apostle, nem szükséges aggódni, ennyit már így az elején elárulhatok. Sőt, szerintem a Netflix legjobb idei alkotásai eddig. Egy összetett, profi módon elkészített, borzongató filmremek.
A történet szerint 1905-ben járunk. Adott a főhős, bizonyos Thomas Richardson (Dan Stevens), aki nem veti meg az ópiumot. A férfi testvérét elrabolta egy veszélyes szekta, ezért útra kel, hogy visszahozza őt. Egy, a világtól elzárt szigetre érkezik, ahol megpróbál beépülni a veszélyes, mindenre elszánt kultisták közé. Azonban ott egy szörnyű titkot talál. Vagy mindez csak az ópium által okozott hallucináció?
Nagyon tetszett a történet, hisz remekül, okosan írták meg. Több műhöz is lehetne hasonlítani, azonban fontos tudni, hogy az Apostle még csak véletlenül sem egy szolgai másolat, maximum szellemi örökös. Le sem tagadhatná az 1973-as klasszikus, a Vesszőből font ember hatását. Persze csak alaptörtént hasonló kicsit, egyébként pedig az Apostle cselekménye egy idő után teljesen másfelé fog menni.
Alapvetően az alkotás mondanivalója, tanulsága egy kicsit Darren Aronofsky tavaly remekművét, az anyám!-at juttatta eszembe. Az a helyzet, hogy a főszereplő itt is, ott is a poklot járta meg, mire véget ért a film. Azonban stílusában ez az alkotás teljesen más, ami nem gond, sőt. A hangulata egészen remek, viszont nagyon fojtogató volt.
Figyelem! Eme mű befogadásához nagyon erős idegzet szükségeltetik. Már maga az atmoszféra is képes arra, hogy a bőr alá kússzon, s akkor még a többi „nyalánkságról” nem is beszéltem. Aztán még ott van az erőszakábrázolás, ami mondhatni egy cseppet sem lett (szerencsére) gyerekbarát. Evans már a Rajtaütésnél sem fogta vissza magát e tekintetben, ahogy itt sem.Nem mondanám, hogy egy slasherrel van dolgunk, de azért van benne válogatott kegyetlen erőszak, szóval csak óvatosan. Én mindenképpen 18-as karikát tennék rá. Ráadásul a film üzenetét sem valószínű, hogy nagyon fiatalon megértenék a nézők, kell hozzá egy kis tapasztalat, felkészültség is. Nagy hangsúlyt fektettek a szimbolikára, a hitre és a megszállottságra is, szóval elég kemény témákkal is foglalkozik. Ami azt illeti, egészen horrorisztikus lett néhol, de nem is az erőszak vagy a vér miatt. Majd meglátjátok.
A közepe felé volt egy olyan jelenet, mikor majdnem ugrottam egy hátast. Pedig ilyen velem már több éve nem fordult elő. Nem is holmi jumpscare volt az adott jelenet, annál sokkal sokkolóbb, okosabban felépített. A szekta működését is hatásosan mutatják be. Ehhez is köthető pár beteg, gyomorforgató jelenet egyébként.
Dan Stevens (A kolosszus) remek volt a főszerepben. Eddig is tudható volt, hogy ő egy remek színész, most pedig ténylegesen volt is lehetősége megmutatni, hogy nagyon sokoldalú. Szerintem az eddigi egyik legjobb alakításáról van szó. Michael Sheen (Frost/Nixon) is nagyot alakított a szektavezér szerepében. Egy kegyetlen, ugyanakkor érdekes karaktert keltett életre. Valamint az sem hátrány, hogy az Apsotle játékideje kicsivel több, mint két óra, szóval nem rögtön beránt a sűrűjébe, hanem volt idő hangulati alapozásra, valamint karakterépítésre is. Ez pedig kiemeli jócskán a sablonfilmek közül.
Összegezve, ha van hozzá gyomrod, akkor mindenképp ajánlom a Netflix új alkotását. Az Apostle az eddig egyik legjobb munkájuk, abban pedig biztos vagyok, hogy idén még nem adtak ki a kezük közül működőképesebb filmet. Ugyanis egy összeszedett, ütős pszichológiai horroról van szó. Voltak jelenetek, melyek során kegyetlenül brutális volt, de ez éppen az egyik erőssége. Úgyhogy nyugodtan ajánlom a Vesszőből font ember és az anyám! szerelemgyerekét mindenkinek, aki tényleg úgy érzi, hogy készen áll egy ilyen kemény élményre. Elképesztően ütős, alapos és nyugtalanító fim. Igazi minőségi pszichológiai hadviselés. Egy remekbe szabott történet az emberi természetről, hitről és a megváltásról, nem kevés szimbolikával. Elsőre nem lesz talán könnyű az értelmezése, de ha összerakjuk a „kirakóst”, akkor rájöhetünk, hogy az Apostle mestermű.
Nem akarsz lemaradni semmiről? Nyomj egy kedvelést!
Általánosságban
A Kritikairoda még 2016 februárjában indult, eredeti neve azonban még nem ez volt, hanem Critics Office néven találhattak rá a látogatók. Célom a honlap elindításával az volt, hogy én is kivegyem egy kicsit a részemet a filmek világából.
Mozis premier kirtikák várhatóak minden héten, ahogy csak időm engedi hogy eljussak a moziba. Értelemszerűen minden moziban futó filmet nem tudok hozni, de ami érdekesebb, azt semmiképpen sem fogom kihagyni.
Természetesen időnként a régebbi, vagy klasszikus filmek sem maradnak ki a tartalomból, sőt különböző toplisták is várhatóak majd.
A honlap 2017 márciusában blogos szerkezetre váltott az egyszerűbb és átláthatóbb működés miatt. Az ezen időpont előtti írások is elérhetőek, a Régi kritikák/tesztek menüpontra kattintva.
AJÁNLOM AZ OLDALT
