Guillermo del Toro tényleg egy méltán kedvelt rendező. Szinte mindenki a főművének tartja a Faun labirintusát, ami szerintem sem rossz film, de nekem érdekes módon azért közel sem az lett a kedvencem a munkái közül.

Ugyanakkor tény, hogy del Toro tényleg nem adta még a nevét rossz filmekhez, ez a tendencia pedig A víz érintésével sem szakadt meg. Az akadémia egyébként nagyon imádta a végeredményt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 13 (!!!) Oscar-díjra jelölték. Az már persze kérdés, hogy ebből mennyit is nyernek meg, de már maga a jelölés sem semmi. Hát még 13.

A történet szerint 1962-ben járunk, a hidegháború időszakában, Amerikában. A fő helyszín egy kormányzati létesítmény. Itt dolgozik takarítóként Elisa (Sally Hawkins). A nő magányos, nincs sok öröme az életben, nem hogy a társát nem találta meg, de az egyetlen barátja is legalább olyan különc, mint ő. Egy nap egy ismeretlen hüllőszerű lényt hoznak a létesítménybe, kísérleti célból. A lényt kínozzák és bántalmazzák, Elisa azonban tudja hogy ő is egy érző teremtmény. Segíteni akar neki…

Na jó, elég ennyit a történetről. Akik valamennyire követik a rendező munkásságát, azok tudják, hogy hasonló sémára épült nem csak a fentebb már említett A faun labirintusa, de az Ördöggerinc is. Del Toro azonban mindig képes arra, hogy filmjeit egyedi jellemvonásokkal töltse meg.

Kezdetnek itt van a korrajz a ’60-as évek képében, ami már kapásból nagyon jó hangulatot eredményez. A rendező mindig is értett ahhoz, hogy a megfelelő időszakba helyezze a filmjei cselekményét. Ha valaki nem sejtené, hogy a szakma miért is volt annyira odáig A víz érintéséért, annak segítek. Ugyebár, hasonló a helyzet, mint a Szólíts a neveden esetében, csak most meg egy ember és egy eddig ismeretlen lény szeretnek egymásba.

Tulajdonképpen nyugodtan mondhatjuk, hogy a társadalom kitaszítottjairól van szó, akik a másik személyében nem csak egy megértő társat, barátot, de egyben békét és szeretet is kaphatnak. Már csak ezért is nagyon jó lett a film szerintem: bemutatja, hogy a szeretet egy univerzális dolog, ami néha csak úgy megtörténik, függetlenül attól, hogy ki akarja, vagy ki nem.

A film mondanivalója pedig gyakorlatilag minden értelmes embernek át akar adni egy üzenet: nem csak a mozi, de egymás szeretetét is. Hogy ez kinél mennyire sikerült, az már megint egy másik dolog. Del Toro természetesen eddig is egy kivételes rendező volt, s továbbra is az marad: nagyon jó lett a rendezés. Hogy akkor miért nem több a pontszám?

Hát azért, mert ilyenkor a többi Oscar-jelölt filmhez is mérem az értékelést. A víz érintése szerintem egy nagyon klassz mozi, első osztályú alakításokkal, viszont az idei mezőnyben azért vannak erősebb versenyzők is, pl. nekem jobban tetszett a Fantomszál és a Három óriásplakát is.

Összegezve, A víz érintése egy kivételes film lett. Nem hibátlan, nagyon kevés dolog az, viszont üzenete nem csak aktuális, de fontos is egyben. Viszont kicsit úgy érzem magam, mint tavaly a legjobb film díját elnyerő Holdfény megtekintése után: jó ez, méghozzá kifejezetten jó, de nem a numero uno az aktuális mezőnyből. Mindenesetre azért ajánlom, azt pedig egy percig sem tagadom, hogy értékes és fontos munka is egyben.

Értékelés:80%

Kövesd az oldalt a Facebookon is!