A 2012-es Jack Reacher című film számomra módfelett kellemes élményt nyújtott. Volt benne egy egész korrekt story, páratlan akció és Tom Cruise zseniális játékát is csak dícsérni tudom. Elvégre minden kétséget kizáróan van valami örömteli abban, amikor az ember ilyesféle akció-krimiket néz. Reacher voltaképpen nem volt más, mint sok népszerű műfajbéli franchise „szerelemgyereke”: volt benne egy kis Jason Bourne, egy kis James Bond meg Mission Impossible is, másolással mégsem lehetne megvádolni.
Már csak azért sem, mert a film könyv alapján készült, az első és ez a mostani is. Lee Child írja a Reacher történeteket, mely már több mint 20 kötetes, és mind olvasható magyarul is. Egy próbát biztosan megér, én bele fogok majd olvasni valamelyik kötetbe.
Szóval visszatérve a filmre, én az első részre erős 80 pontot adnék, mert teljesen hozta az elvárásokat. Ez a folytatás azonban már egészen más tészta… A történet szerint Reacher visszatér, mert egy régi ismerős bajban van: természetesen kedvenc ügynökünknek kell azon ügyködnie, hogy kihozza a rácsok mögül. De ez után sem lesz sok nyugtuk, mert menekülniük kell a zsaruk és a többi ellenség elől. A dolgokat az sem könnyíti meg, hogy velük tart egy 15 éves kamasz is, aki valószínűleg Reacher lánya…
Kicsit összeszedetlennek tűnhet ez a leírás, azonban igyekeztem úgy megfogalmazni azt, hogy ne áruljam el a fordulatokat, melyekből egyébként nem akad túl sok. Az előzménynek sem a történet volt a legerősebb eleme, de ott még egészen korrekt volt, nem úgy, mint jelen esetben. Sajnos legtöbbször csak annyi történik, hogy a kis csapat ide-oda menekül, közben van pár lövöldözős jelenet, és gyakorlatilag ennyiből áll a formula. De azt is le kell szögeznem, hogy az akciójelenetek legalább egészen jók lettek, bár lehetett volna belőlük több. Vannak olyan színészek, akiket öröm fegyverrel a kézben látni, mert tudni fogjuk, hogy itt bizony minőségi akció fog ránk várni. És szerintem Tom Cruise is egyértelműen közéjük tartozik, bár valószínűleg nem ez a film lesz pályafutásának csúcsa.
Ennek ellenére is az akció az nagyon oké, bár mint mondtam, egy kicsit feláldozták azt az oltáron. Méghozzá a dráma oltárán, ejha… Nem azt mondom, hogy egy filmbe nem kell drámai szál, mert a fenéket nem kell, csak éppen nem biztos, hogy így. Reacher és a lánya közti dialógusokra, jelenetekre gondolok most természetesen, melyek ezt a szálat kívánták erősíteni. Most pedig kövezzen meg nyugodt szívvel mindenki, de én azt mondom, hogy ez nem kellett volna, mert nem lettek túl jól megrendezve. A férfi persze legtöbbször nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy nyakába szakadt egy 15 éves lány, és ráadásul ő az apa.
Az elején, a börtönös részben például látszik azért, hogy próbáltak izgalmat csempészni bele a készítők, és ott be is jött a számításuk. Nem nagy spoiler, de az: Reacher még ruhát is cserél az egyik zsaruval. A kérdésem az lenne, hogy a kedves készítők, vagy a rendező úr vajon nem a Hitman című videojátéksorozat egyik részével játszotta magát korábban bucira? Ami számomra még feltétlenül érdekes, az hogy éppen a Nincs visszaút című regényt dolgozták fel. Tudni illik, nem sorban haladnak a könyvekkel, az első film sem a bemutatkozó írást adaptálta anno, és ez így van most is. Sőt mi több: az azonos alcímet viselő regény megjelenést tekintve kifejezetten hátul van a sorban. Szerintem nem a legjobb ötlet volt ennyire késői anyagot feldolgozni, valamint sokak szerint számtalan jobb rész van regényben is a Nincs visszaútnál.
Mert hogy ki is az a Jack Reacher, kérdem én? Az első mozi alapján úgy tűnt nekem, hogy egy magányos igazságosztó, aki számára a törvény, mint fogalom nem létezik. Úgy, olyan módszerekkel jár egy ügy végére, hogy az megfeleljen a saját szájízének. A 2012-es filmben ez így is volt, de most sajnos már nem. Kezdem ott, hogy Reacher a játékidő tetemes részében futkozik ide-oda társaival, vagy inkább felcsapott bébicsősznek.
Most pedig az lenne a kérdésem, hogy ez mégis melyik magányos farkas ügynökre vonatkozik, mégis ki várná ezt? Hát, nem sokan… Aki ne adja ég ne látta volna az előzetest, és előre adta a bizalmat a filmnek, mert féktelen akciót várt, az könnyen lehet, hogy majd csalódottan fogja elhagyni a termet. Ellenben aki látta a trailert, vagy netalántán utána is olvasott, az jobban tudja, mire számítson. De természetesen ez nem egy „before you buy” írás, szóval nem akarom senki kedvét sem elvenni a filmtől, csak egyszerűen ezek azok a tények, melyeket nem árthat tudni.
Következő példának ott van a plakát elején látható jelenet: komolyan mondom, kellemes ránézni arra a plakátra, szinte jobban van összerakva, mint a film. De ezzel együtt keményen félre is fog vezetni: simán bekajálhatod, hogy ez egy non-stop (de Liam Neeson nélküli) akciófilm, parádés látvánnyal. Pedig nem minden esetben az… A poszteren lévő jelenetet például kábé 1 perc alatt fogják lerendezni, aztán tessék-lássék, csókolom.
Persze az is igaz, hogy hétvégi lazulásnak teljesen elmegy a második Jack Reacher film. Aki haverokkal vagy a családdal akar egy korrekt filmet nézni, annak még mindig tudom ajánlani. Egyszerűen csak fel kell készülni arra, hogy a végeredmény nem lesz 10 Oscaros, felejthetetlen élmény. De kellemesnek attól még lehet kellemes, sőt simán kérhetsz mellé nagyobb adagot is a kólából vagy a kukoricából. Mert ez egy popcornmozi, de abból legalább nem egy rossz fajta.
Aki kedveli Tom Cruise játékát, az még gondolkodjon el a jegyvásárláson, mert ő jó formáját hozza, akárcsak mindig. De ha már az első kaland sem tetszett, akkor ne legyenek illúzióid, mert akkor nagy valószínűséggel ebben sem fogod a kedvedet lelni. De ha tetszett, akkor csak annyi a dolgod, hogy a Jason Bourne vagy a Mission Impossible: Titkos nemzet című művekhez képest kicsit lejjebb viszed az elvárásaid. Kérdés, hogy innen merre van a visszaút, de mindenképp van, amíg Cruiseon múlik. Harmadjára meglátjuk majd. Többet nem érdemes várni tőle, mint ami: viszont aki még mindig a szórakozás miatt látogatja a mozikat, az próbálkozzon meg vele, hétvégi popcornfilmnek éppen ideális lesz.
Pozitívumok:
-Tom Cruise, mint mindig
-az akció eléggé rendben van
-pörgős tempó
Negatívumok:
-épp a lényeg veszett el
-kikerülhető klisék, szokatlan ötletek
Értékelés:60%
Nem akarsz lemaradni semmiről? Nyomj egy kedvelést!
Általánosságban
A Kritikairoda még 2016 februárjában indult, eredeti neve azonban még nem ez volt, hanem Critics Office néven találhattak rá a látogatók. Célom a honlap elindításával az volt, hogy én is kivegyem egy kicsit a részemet a filmek világából.
Mozis premier kirtikák várhatóak minden héten, ahogy csak időm engedi hogy eljussak a moziba. Értelemszerűen minden moziban futó filmet nem tudok hozni, de ami érdekesebb, azt semmiképpen sem fogom kihagyni.
Természetesen időnként a régebbi, vagy klasszikus filmek sem maradnak ki a tartalomból, sőt különböző toplisták is várhatóak majd.
A honlap 2017 márciusában blogos szerkezetre váltott az egyszerűbb és átláthatóbb működés miatt. Az ezen időpont előtti írások is elérhetőek, a Régi kritikák/tesztek menüpontra kattintva.
AJÁNLOM AZ OLDALT
