Központi hírszerzés kritika

SPOILERMENTES

Mindenki ismeri azokat a filmeket, amelyekben két nigga osztja az észt, és akciózik. A közelmúltban is műsorra tűztek a mozik ilyen jellegű alkotásokat, gondoljunk csak a Pofázunk és végünkre, és annak folytatására. Látszólag a Központi hírszerzés is egy közülük, az előzetese alapján azonban van létjogosultsága. Nem mondom azt, hogy ez egy olyan mozi, amely 100 díjat fog megnyerni, mert nem. De attól még tény, hogy szórakoztató és vicces.

Sőt, én nem is számítottam arra, hogy ilyen jó lesz a végeredmény. Nem csodálom, hogy a nyári szezon elején került a vásznakra, ezt jól számolták ki. Ilyenkor ugyanis a legtöbbeknek jól esik egy könnyed kis szórakozás. Azt pedig már a trailer után is egyértelmű volt, hogy ez egy laza darab. A történetért kár lenne elvesztegetni oldalakat, de röviden azért összefoglalom. Bob Stone (Johnson) egy lúzer volt a középiskolában, akit minden létező módon szívattak. Az elején láthatunk egy, a srác számára különösen kínos jelenetet. Hát, nem szívesen lettem volna a helyében, annyi biztos.

Calvin Joyner (Hart) volt akkoriban a legnagyobb sztár, akit mindenki szeretett. Aztán szépen eltelik 20 év, és Joynert találkozóra hívják. Az egykori szerencsétlen, Bob mostanra teljesen felismerhetetlen lett, és titkos ügynökként keresi a kenyerét. Hamar kiderül, hogy a nyomukban vannak az ellenségek, ezért a két férfinek össze kell fognia, ha túl akarják élni. De vajon megbízható a 20 éve nem látott ismerős, és tényleg az, aminek mondja magát? Mint ebből is látszik, a történet nem egészen túlkomplikált, de legalább stabil lábakon áll.

A mai vígjátékok legtöbbjének nincs éppen épkézláb storyja, szóval jelenlegi alanyomnak sincs semmi oka a szégyenkezésre. Sőt, ebben a műfajban ez még kifejezetten jónak is számít. Direkt nem írtam tovább az eseményekről, mert az már spoileresebb terület. Azt kell mondanom, hogy még váratlan fordulatokra is futotta a kicsivel több, mint másfél órás játékidő alatt.

Az előzetes után szinte biztos voltam benne, hogy a humorral nem lesz baj. Így is lett, azonban valamilyen szinten túl is szárnyalta a mozi az elvárásaimat. Azt nem gondoltam volna, hogy egy ehhez hasonló komédiában egész karakteres szereplők lennének, pedig úgy van. Nem azt mondom, hogy nem láttunk még kidolgozottabb karaktereket, de ügyesen tették, hogy fordítottak kis időt azok megismerésére is.

A Szikla karaktere szerintem itt most nagyon szerethető volt, akinek érdemleges háttértörténetet írtak. Megismerhetjük a félelmeit, de éppen ettől lesz erős a jelleme. Meg attól, hogy az unikornis a kedvenc állata, amit nem győz hangoztatni. Sőt, még a kedvenc pólóján is ez az állat látható. Szerintem nagy szó, hogy a Szikla bevállalta ezt a nézők kedvéért. De garantáltan megérte neki, mert kizárt dolog, hogy valaki ezt kibírja nevetés nélkül. Külön pozitív dolog, hogy ezúttal a viccek hatalmas része működik.

Nem egy vígjátékot láttunk már, amely önmaga paródiájába esett át. Szerencsére a Központi hírszerzést ez a legtöbb esetben nem igazán fenyegeti. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan helyzetek, mikor a nagy egész kevésbé működik, de a legtöbbször elégedettek lehetünk. Van 1-2 olyan szituáció, mikor garantált a sírva röhögés, melyet egyszerűen nem lehet nevetés nélkül kibírni.

Dwayne Johnson profizmusa engem meglepett egy kicsit. Természetesen kiváló színészről van szó, de ebben a műfajban még nem sokat bizonyított. Egészen mostanáig, mert most rendesen letette a névjegyét. Személy szerint örülök neki, hogy a viccesebb oldaláról is megismerhetjük őt. Kevin Hart sincs most rossz formában, de a Sziklához képest azért eléggé eltörpül. (Nem, nem csak a plakáton, hanem a filmben is.)

Neki is vannak persze remek pillanatai, de társához képest azért háttérbe fog szorulni. A vége felé egy kicsit túl sokat sipítozik a furcsa hangján, ezt talán ki lehetett volna hagyni. Mindenesetre a Pofázunk és végünk Miamiban című filmben nyújtott alakítása után kifejezetten pozitívan csalódtam benne. Mondjuk úgy, hogy a fejlődés szemmel látható. Mindenesetre az is fontos, hogy ezek ketten egész jól tudnak összedolgozni, és azért ez sem mindegy. Feltűnik még a Breaking Bad kiváló színésze, Aaron Paul is. Szerepét nem tudnám spoilerek nélkül ismertetni, de az alakítása nagyon is színt visz a filmbe, elégedett vagyok vele is. Egy nagyon apró szerepben látható Melissa McCarthy is.

A kapott 12-es karika indokolt, már csak a viccek stílusa és a lövöldözések miatt is. Persze nem egy erőszakos darabról beszélünk. Az egészet nézve érezhetően több a vígjáték elem, mint az akció. Lövöldözés nem sok akad, de azok legalább ötletesebbek. A végső harc pedig kifejezetten tetszetős volt nekem. A lezárás azonban itt még nem jött el, valamiért még egy kicsit folytatni akarták.

Az utolsó 10 perc nekem már egy kicsit kínos volt. A Szikla itt talán már túl messzire ment. Szép és jó dolog az, hogy valaki be meri vállalni az érzelmeit, de azok a pillanatok azért érezhetően túl lettek tolva. Még szerencse, hogy a film többi részére ez nem igazán jellemző. Most, hogy lassan kritikám végére érek, le kell szögeznem, hogy a Központi hírszerzés pontosan egy nyári limonádéfilm, viszont abból a fajtából a jobbik. Még arra is képes volt, hogy egy kis meglepetést okozzon nekem.

Az év vígjátéka nekem eddig a Rendes fickók, de ez a film sem egy rossz darab. Aki egy könnyed, de vicces, akciót is tartalmazó nyári szórakozást keres, az vélhetően ezt a darabot is élvezni fogja. Szerintem beváltotta, amit ígért, és nem okoz csalódást. Igaz, egyáltalán nem hibamentes, de a vígjáték műfajban idén a jobbak közé sorolhatjuk. 

Pozitívumok:

-Johnson és Hart

-remek poénok

-érdekes karakterek

Negatívumok:

-néhány túltolt jelenet (főleg a vége)

-Hart a vége felé picit eltúlozza

Értékelés:65%