Az emlékmás (2012) kritika

SPOILERMENTES

Talán, de csak talán van még valaki, aki emlékszik az 1990-es eredeti filmre. Egy teljesen élvezetes, laza és tökös akciófilm volt, Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Ez a változat Philip K. Dick egyik novellája alapján készült, vagy talán pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy nyomokban tartalmazta az eredeti írást is. Hiába volt csöppet oldschool (hisz mégis 90-ben készült el), nekem eléggé tetszett, és bármikor megnézném újra minden további nélkül.

Aztán 2012-ben az amerikai kollégák úgy gondolták, hogy itt az ideje egy remakenak. Elvégre, kit érdekel, ha ez már nem annyira remek? (Ezt muszáj volt.) Új rendező, új főszereplők, a cselekmény is csak alig-alig emlékeztet a filmre, a novellához pedig már szinte semmi köze sincs. Ezek az újrafeldolgozások általában nem sülnek el túl jól, nehéz igazán jót találni köztük. Ez a jelenlegi alanyra sem fogható rá, ezért csak egy kérdésem lenne: kellett ez nekünk? A válasz egy határozott nem, azonban azt fontos tudni, hogy közel sem egy nézhetetlen darabról van szó, egyszerűen csak semmi nem szól mellette, ha itt van Schwarzi is.

Tehát nem borzalmas, de elég szükségtelen: szerintem igazán élvezni csak a műfaj legnagyobb fanatikusai tudják majd. A történet még alapvetően jól is kezdődik, ekkor még én is bizakodtam. A jövőben járunk, ahol már csak két nagyhatalom maradt fenn. Ezek egyikében lakik a főhősünk, egy bizonyos Doug, aki a gyári melósok egyszerű életét éli. Munkaidőben szinte halálra dolgozza magát, utána pedig általában a kocsmában tölti az estét, a barátai társaságában. Bár elmondható, hogy barátnőjével nem nyomorognak, de a férfi többre vágyik az unalmas és sablonos életnél. Hallott már a Recall nevű cégről, mely némi pénz fejében valósággá változtatja az emberek legnagyobb álmait pár óra erejéig.

Doug úgy dönt, hogy megpróbálkozik ezzel, és egy rövid ideig kipróbálja a titkosügynöki létet. (Mi lehet ez, valami modern Oculus Rift?) Úgy néz ki, hogy a meló elkezdődik, de hirtelen fegyveres katonák rontanak rá, akik mind az életére pályáznak. Vajon a beavatkozás meghiúsult? Vagy épp ellenkezőleg, és már a termék hatása alatt van?

Ezt most jobbnak látom nem elárulni, hadd maradjon ez meg fordulatnak. Sajnos sok úgysem fog akadni belőlük. Az egész mozi legerősebb pontja kétséget kizáróan a gyönyörű látvány. Biztos, hogy ez az egyetlen dolog, amelyben jobbnak bizonyult, mint az eredeti testvére. Teljes egészében ilyennek képzelek egy igényes cyperpunk világot, de szerintem rendelkezik némi steampunk beütéssel is.

Egyszerűen fantasztikus a hatalmas népességű, koszos, neoncsöves jövő, ilyen elképesztő külsőt legutóbb játékban láttunk csak. De hát örök igazság, hogy a remek látvány nem képes elvinni a hátán egy egész filmet, pláne nem egy ambiciózusabb projektet. Ugyanakkor a külsőre jár a csillagos ötös, a műfaj nagy kedvenceit idézte fel nálam, gondolok itt a Szárnyas fejvadászra és a Deus Exre. A művet egyébként akarva-akaratlanul két részre osztottam, és ez nem lehet véletlen. Ugyanis komoly minőségbeli szakadék van a kettő között. Az első egy órában tetszett az, amit a képernyőn láttam: tudtam, hogy nem az Oscarért fog versenybe szállni, de azért számítottam egy szintre, amit tartani tud a végéig.

Karakterek szempontjából sajnos egyáltalán nem egy erős a szóban forgó alkotás, de a látvány, a hangulat valamint a csekély számú, de annál nagyobb fordulat garantálta, hogy ne hagyjam abba. Sajnos a második felében, az utolsó egy órában szinte mindent leromboltak, ami addig még tetszett. A szereplők ekkor még sablonosabbak, mint eddig voltak, szinte a sci-fi műfaj összes kliséje tiszteletét fogja tenni. Mintha a főszereplő, Colin Farrell alakítása is gyengülne ekkor, szegény csávó úgy fest, mint aki nagyon unja már a rizsát. Nincs egyedül, vigasztalja a tudat, hogy én is vele együtt unatkoztam.

Természetesen kiderül, hogy senki nem az akinek látszik. (A nagy testvér meg mindig figyel… Ja, ez még továbbra sem egy Watch Dogs.) Jönnek a szokásos sablonok, na ezt még kockáztassuk meg itt, „a parasztnak majd úgyis tetszik, mert lőnek közben.” Ja, hát a helyzet mégsem teljesen így van, nekem legalábbis nincs kifejezetten pozitív véleményem, de gondolom ezek után nem nagy csoda.

Sajnos a lezárás pedig egy szokásos happy end, túl könnyed, nem igazán illett hozzá. Legalább a végén van egy látványosabb robbanás, de biztos csak azért, hogy azok a szigorú kritikusok fogják már be… Egyébként a bukást ezen felül egy meglepő dologban kell keresni. Ugyanis az eredeti film R-rated volt, nem finomkodtak benne. Schwarzi legalább annyira jól bánt a pisztolyokkal, mint az egysorosokkal. Komikus volt részben, de nem féltek véresebb jeleneteket is bevetni, jött is a siker. Ezzel szemben az új feldolgozás PG-13-as, vér gyakorlatilag nincs is.

Lehet, hogy a szélesebb közönség elérése volt a cél, de ez így már akkor sem az igazi. (A hazai 16-os karikája pedig nevetséges, erre nincs semmi mentsége a besorolóknak.)  Gyenge példaként ez olyan, mintha a Deadpool következő része PG-13-as lenne: épp azt vennék el belőle, ami miatt oly sokan szerették. Jaj, de bajban vagyok most. Mert az első fele szép és jó meg minden, meg is érdemel 70-75 százalékot, míg a második fele jószívűen értélve ére egy gyenge 50-et.

Csak a döbbenetes látvány/futurisztikus jövőkép, valamint a rövid ideig fellépő filozófiai témái miatt tudom azt mondani, hogy szigorúan egyszer nézős. Persze az év legrosszabja címre esélyre sincs, mikor 2012-ben olyan címek jöttek ki, mint a Resident „A kaptár” Evil 5, valamint a Silent Hill 2. Közel sem érdemel tehát arany málnát, de ez nem menti meg attól, hogy ez most sajnos elég üres és semmilyen lett. Aki jó filmet akar látni, az nézze meg a 90-es változatot, azzal nem igazán lehet mellé lőni.

Pozitívumok:

-látványosabb, mint az eredeti

-futurisztikus világkép

-az alapötlet jó lenne

Negatívumok:

-sablonos karakterek

-a második felére csúnyán ellaposodik

-Colin Farrell csak átlagos, és nem ezt vártuk tőle

Értékelés: 60%