Démonok Között 2 kritika

SPOILERMENTES

A Démonok között első része 2013-ban egy kifejezetten friss, és egyedi ötletekkel operáló thriller/horror volt, amely nagy sikert aratott mind a nézők, mind a kritikusok körében. Köszönhette ezt annak, hogy évek óta nem láthattunk már ilyen jó próbálkozást a műfajban, nem is lehet hát csoda, hogy szinte mindenki odáig volt érte. Személy szerint én is nagyon élveztem az első felvonást, habár nem vagyok nagy rajongója a horrornak. Szeretem, ha valami egyedit látok a témában, ellenben a vérengzésre fókuszáló, történetet nyomokban sem tartalmazó „remekműveket” nem igazán bírom.

A Démonok között pedig ennek teljes ellentéte volt: egy csepp vért sem tartalmazott, mégis olyan terrorban, feszültségben tudta tartani a nézőt, hogy az garantált két óra minőségi rettegést az érdeklődőknek. Aztán nem sokkal később megérkezett az Annabelle címre hallgató spin-off, ahol már nem volt jelen James Wan, mint rendező, valamint az előző felvonás főszereplői is távol maradtak.

Ez már nem adott okot a bizakodásra, és végül tényleg annak a tábornak lett igaza, amelyik azt állította, hogy egy kifejezetten rossz filmmel van dolgunk. Ezzel teljes mértékben egyet kell értenem, nagy időpazarlás volt minden egyes perce. Az sem pozitívum, hogy a másfél órás játékidő alatt is majdnem elaludtam, nem is tudnék többet adni az Annebellenek, mint 45 pont. Ellentétben a Démonok Között első részével, melynek kérdés nélkül ítélem meg a 90 pontot.

Más téma, de nem árt megemlíteni: idén eddig még nem volt jó horrorfilm. Lehet, hogy ez most túlzásnak érződik, de gondoljunk csak bele… A fiú egy nagy határ trágya lett, melyen tényleg elaludtam (dacára annak, hogy délután volt, és álmos sem voltam), 40 pontnál többet bűn lenne adni neki. Az viszont igaz, hogy nyár végén érkezik a Vaksötét, ami kifejezetten ígéretesnek tűnik, az Amikor kialszik a fény előzetese viszont nem győzőtt meg arról, hogy jó lesz.  És most megint démonok között vagyuk, amely még jobb akar lenni, mint amilyen a 2013-as felvonás volt.

Nagy szavak ezek, hisz a kedvenc horrorfilmemet akarták felülmúlni. Mikor kijött az első trailer, akkor az agyamat is eldobtam, olyan profin rakták össze azt. Legszívesebben abban a percben futottam volna megvásárolni a jegyeket, sok hónappal a bemutató előtt. Most végre letelt a várakozással töltött idő, én pedig boldog voltam, hogy ismét minőségi rettegésben lesz részem.

Mert tudtam, hogy így lesz, már az előzetes után. Igazam is lett ebben, üdvözöljük hát akkor az idei év eddigi legjobb horrorját. Persze butaság lenne azt hinni, hogy történet nélküli filmeket jellemzek ilyen jelzővel. A story ugyanis nagyon fontos szerepet játszik itt, örömteli dolog ez. A házaspár, akik felveszik a harcot a természetfeletti erőkkel, Ed és Lorraine Warren újra tiszteletét teszi. Feladatuk segíteni egy családnak Londonban. A família élete nem alakult túl jól, a családfő elhagyta őket, az anyjuk egyedül neveli a gyerekeket. Azt hihetnék, hogy Jennettel nem lesz komolyabb probléma, mint hogy rajtakapják, ahogy a barátnőjével titokban dohányzik, de tévedtek.

Egy egészen különleges démon szállja meg ugyanis. Állítása szerint a neve Bill Wilkins, aki a házban élt, majd halt meg. A feladat tehát adott Warrenék számára. Arra viszont talán nem számítanak, hogy másodjára sokkal nehezebb dolguk lesz. Fontos megjegyezni, hogy a szelleműző házaspár tényleg létezik a valóságban. Az sem mellékes, hogy a film egy rémisztő igaz történetet mesél el, mely a 70-es években történt meg. Valahogy, műfajtól függetlenül, de nagyon szeretem a valós alapokkal rendelkező mozikat, kár hogy manapság nem sok készül belőlük, és azok minősége is hullámzó.

Egyébként a kifejezetten hosszú játékidővel rendelkezik ez a remekmű, kicsivel több, mint két órán keresztül retteghetünk, ami műfaja egyik leghosszabb versenyzőjévé teszi. Azt sem árt tudni, hogy nem lesz itt 120 perc színtiszta félelem, elég sok időt fordítanak a karakterek bemutatására, valamint arra is, hogy jobban meg tudjuk ismerni a családot. Ez pedig remekül működik is, sőt, mit több: még Warrenékről is megtudunk új dolgokat, például azt, hogy hogyan találkoztak. A történet alatt fel fog bukkanni egy komolyabb fordulat is. Én nem számított ilyen lépésre, de elég jól megcsinálták azt, nem lehet rá panasz. Egy pontban pedig azt látjuk, amit elsőre el sem hiszünk: Ed énekelni fog a gyerekeknek, és nem is rossz a hangja! Elképesztő dolog, hogy egy horrorban be merték vállalni a feszültségoldást (igaz, csak pár perc erejéig), de nekem nagyon tetszett ez a fejlemény.

Az is tény, hogy jó párszor meg lehet ijedni a megtekintés közben, de rám legjobban az apácaruhás kísértet hozta a frászt. A legijesztőbb jelenetek egyértelműen hozzá köthetők: bravó, szó szerint meghűlt a vér az ereimben. A végén nincs konkrét ördögűzés, mint a legtöbb szellemes filmben, ami egyedi ízt kölcsönöz a lezárásnak. Tény, hogy részben beigazolódik a happy end, de ez nem áll rosszul neki, sőt sikerült az utolsó pár percet igazán stílusosra elkészíteni. Aki alapvetően hozzám hasonlóan nem a műfaj nagy rajongója, az is tehet egy próbát vele: mint mondtam, ijesztegetés van, vér nincs, szóval semmi nem indokolja a 16-os körnél magasabbat.

James Want, a rendezőt pedig csak dícsérni tudom: ha kell, horrort alkot (Insidious), ha kell, akkor remek ackiójeleneteket rendez (Furious 7). Ismét jó választás volt, kétség nélkül. Már bejelentették a 3.részt is (állítólag a farkasember legendájával a közzéppontban, már most kíváncsi vagyok), de más rendezővel nem tudom elképzelni. Wan neve egybeforrott a filmével. Egyedüli negatívumként megemlíteném, hogy néha már túl sok a jumpscare.

Csak egy hajszállal marad el az első résztől, de azt tudtam is, hogy jobb nem tud lenni: lehetetlent kellett volna ahhoz véghezvinni. Üdvözöljük hát az idei év egyik legjobb horrorját, mely remek színészeivel, érdekfeszítő történetével, és minőségi borzongatásával (valamint családi drámájával) garantáltan fog még jópár rajongót szerezni Warrenéknek. Az apácaruhás kísérteteket pedig aki teheti, kerülje, mert a film alapján nem néz ki túl bizalomgerjesztően… Itt az alkalom, ha valaki egy kicsit félni szeretne a nyári hőségben is.

Pozitívumok:

-A Warren házaspár

-ijesztő, feszültséggel teli, de egy csepp vér nélkül

-van idő a család részletes bemutatására

-James Wan, mint rendező

-Ed énekel-és meglepően jól áll neki

Negatívumok:

-pár üresjárat

-néhány klisét nem tudtak elkerülni

Értékelés:80%