Pixel kritika

SPOILERMENTES

A Pixel egy 2015-ös amerikai film Adam Sandler és Peter Dinklage főszereplésével. Amikor megnéztem az első előzetest, arra gondoltam, hogy ez valami egyedi lesz, és Sandler végre megint kitesz magáért egy tényleg különleges filmmel. Erre akkor még meg is volt minden esély, de aztán eljött a premier napja, és kijöttek az első értékelések, kritikák. Ezek pedig nagyon lehúzták a filmet, az átlagos értékelés tízből 3-4 pont volt, az IGN viszont 1.5 ponttal jutalmazta.

Tudom, hogy ezekre nem lehet teljes mértékben alapozni, mert egyéni vélemények ( lásd  most a Batman V Supermant), de egy kicsit akkor is elgondolkoztam, hogy akkor most vajon hol siklott félre a vonat. Eredeti terveim között szerepelt, hogy moziban nézem meg, de ez végül több ok miatt sem jött össze, ugyanis inkább az Önkívületre ültem be. Így utólag belegondolva, nem éppen az a film, amit mindenkinek moziban kell látnia, de annyira nem is rossz, mint amilyennek mondják.

Ha valaki elkapja a TV-ben, mint ahogy ez velem is történt, az nyugodtan nézze meg. Nem fog ugyan semmi rendkívülit látni, de hozzátenném, hogy kimagaslóan rosszat sem. Akkor mielőtt mindezt részletesebben leírnám, lássuk az alaptörténetet.

E szerint egy üzenetet a földönkívüli kollégák rossz néven vettek, és ezért úgy döntenek, hogy akkor leigázzák a bolygót. Ezt pedig nem a szokásos módon kívánják megtenni, hanem úgy, hogy a 80-as évek közkedvelt videojáték figuráit küldik ellenünk, beleértve Pac-Mant és Donkey Kongot. Persze nem maradhat el a felmentősereg sem, akik most nem erős zsoldosok vagy harcosok, hanem tehetséges kockák egy csoportja.

Röviden tehát erre lehet számítani, nem tudom, hogy kinek mennyire keltette fel az érdeklődését, de szerintem már ebből is látszik, hogy nem most született meg egy újabb klasszikus. Adam Sandler azt állította, hogy évtizedekig ez lesz a családi vígjátékok királya. Nem tudom, hogy ezt komolyan gondolta-e, merthogy az a helyzet, hogy nem lesz király, de azért a középszernél jobb egy lehelletnyivel.

A bevezető képsorok még bizakodásra adnak okot. Sandler és Dinklage párbaja a világbajnoki címért (persze szigorúan csak a képernyő előtt) elég hangulatos, és azt sejteti, hogy itt még lesz valami. Az első fele aztán eléggé unalmasnak fog ígérkezni, gyakorlatilag bemutatják a szereplőket nagy vonalakban, meg felkészülnek a nagy csatára. Ez a rész kifejezetten unalmas, de aki kibírja, az utána örülni fog, mert a második felében azért sokkal élvezhetőbb jeleneteket hoztak össze.

Egy-két csatajelenet egész jópofa, látványos, ennyit legalább nyertek azok, akik 3D-ben nézték meg a filmet. A videojáték hősök megjelenésére nem lehet panasz, ezen a téren nem kellett kudarcot vallaniuk. A végső csata meg tényleg olyan megoldással bír, mint egy játékban, ez talán a film egyik legjobban véghezvitt része, nagyon ott van a hangulata, látványos, valamint kreatív is, ami az első feléről sajnos nem mondható még el. Mindenesetre, ahogy mondani szokták, jobb később, mint soha.

Bár hivatalosan vígjátékről van szó, ennek ellenére szűken adagolják a poénokat, de ami üt, az legalább elég nagyot. A játékidő során fel fog bukkanni pár karakter, bár meg kell mondjam, egy kivételével egyikük sem túl emlékezetes. Az az egy viszont legalább most is hozza a formáját.

Természetesen Peter „Tyrion” Dinklageről van szó, a Trónok Harca törpéjéről, aki hasonló stílusú karaktert alakít, mint amilyent ott. Itt a börtönből engedik ki, hogy harcolhasson, ugyanakkor kiderült, hogy a játékok alatt is rendszeresen csalt. Eléggé szabadszájú, nőcsábász, de végtelen stílusos karakter, az egész mozi legnagyobb pozitívuma kétségkívül ő.

Ugyanakkor lehet, hogy valaki azt várta, hogy Adam Sandler majd megmutatja. Az újabb filmjei közt van például a Kavarás, ami sajnos elég közepes lett, valamint a Cipőbűvölő, ami már azért csöppet jobb, de erre az alkotásra most nem ő miatt fogunk emlékezni. Ami azt illeti, sajnos egész végig nem sok mindent csinál, hivatalosan ő a fő-főszereplő, de a vak is láthatja, hogy itt most mindenki kedvenc törpéje  az, aki a legjobbat nyújtja.

Na nem mondom azt, hogy sebaj, mert igenis azt, de azt mondom mint mindig, talán majd legközelebb. Az egyik jelenetben Sandler fia a Last of Ussal játszik, amikor megjegyzi, hogy ez egy kifejezetten véres játék, régen ilyenek nem voltak.

Nem tudom, hogy ott mi volt a szándék, de az tény, hogy az erőszakosság egyéb formában nem fog megjelenni a képernyőn, ugyanis ebben a tekintetben tényleg családi mozi, lévén gyerekbarátnak mondható. Itthon is átment 12-es körrel, de olyan országok is voltak, ahol a 6-ost is elegendőnek találták. Szóval röviden elmondható, hogy a néhol jól megfogott hangulat, Dinklage, valamint a befejezés miatt egy csöppel jobbá teszi a közepesnél, az első felét viszont a legtöbben unni fogják.

Azoknak tudom nyugodt szívvel ajánlani, akik szeretik a feljebb említett két színészt, vagy akik igazi retró kockák, de nekik nagyon. De az is tény, hogy kedvenc törpénk nélkül ez az értékelés csak egy 40-45 lenne, szóval jár neki a köszönet, mert gyakorlatilag megmentette a filmet.

Pozitívumok:

-Peter Dinklage hozza a formáját

-a legelső pár perc

-és a finálé

Negatívumok:

-Adam Sandler nem sokat tesz hozzá

-az első fele eléggé unalmas

-kevés poén

Értékelés:50%